2018.04.25. 12:59
Emberi lábszárcsontból faragtak tőrt Új-Guineán
A harcosok számára státuszszimbólum volt az apjuk vagy más, köztiszteletben álló elhunyt csontjából készült fegyver viselése, használata.
A handout picture released on April 24, 2018 by Anthropology Professor Nathaniel Dominy at the Dartmouth College and co-authored of a paper published in the journal Royal Society Open Science about human thigh bone daggers shows a combination of pictures (up from L to R) two photographs made on September 1909 in the Malol lagoon, Aitape, northern New Guinea by Anthropologist Albert Buell Lewis, picturing a bone dagger attached to the left arm of the man in the center of the canoe and armbands of woven rattan used to secure daggers and other overt adornments, and (down L to R) two photographs made in Asmat by Bruno Zanzottera picturing a cassowary bone dagger attached to the left arm of an Asmat man in a pirogue on the Seper River, and a view revealing the removal of mediolateral cortical bone to create a flatter blade. New Guinea warriors harvested thigh bones from their dead fathers to fashion into ornamental but deadly daggers used to kill and maim enemies, sometimes to eat them. Experts have long hesitated between inherent bone ruggedness and symbolism as the reason for the proclivity. On April 25, 2018 an unusual study concluded that human thigh bone did not make for better dagger material, but was rather a symbol of prestige.
Forrás: AFP PHOTO
Fotó: Nathaniel Dominy
A sziget Sepik-folyójának felső folyása mentén lévő falvak harcosai elhunyt apjuk vagy a közösség más, köztiszteletben álló tagjai combcsontjából faragtak finom mintákkal díszített, éles pengéjű, erős fegyvert, amivel ellenségeiket ölték meg, majd néha később el is fogyasztották őket.
A tudósok azt a kérdést tették fel, miért emberi csontból készítették a tőrt, amikor ugyanennyire halálos fegyvert tudtak faragni a nagy testű, röpképtelen kazuár madár lábszárcsontjából. A madarat ráadásul könnyű elkapni és megölni.
A Royal Society Open Science tudományos lap szerdai számában közzétett tanulmány azt állapította meg, hogy az emberi csontból faragott tőr nem volt jobb fegyver, mint a madárcsont, inkább státuszszimbólumként szolgált.
Az embercsonttőrnek a mintázata és a formája is más volt – mondta el az AFP-nek Nathaniel Dominy, az amerikai Dartmouthi Egyetem tudósa.
A kutató és csapata összehasonlította a kétféle tőr erejét és azt találták, hogy tulajdonságaik hasonlóak, „a kétféle csont egyformán alkalmas fegyverkészítésre”.
Az embercsontból azonban tartósabb tőrt készítettek. „Más volt az alakja, mint a madárcsonttőrnek, volt egy enyhe íve. Azt hiszem, ez szándékos volt, ezzel akarták biztosítani, hogy a fegyver ne törjön ketté tusakodás közben” – mutatott rá a tudós.
Azért tervezték az emberi csontból faragott tőrt hosszú használatra, mert nagy volt a társadalmi presztízse. A tisztelet egyik oka, hogy kevés volt a megfelelő alapanyag, ami csak a harcos apjától vagy a közösség egy nagy megbecsülésnek örvendő tagjától származhatott – tette hozzá.
A tőrt a 20. században is használták még közelharcban. Arra tervezték, hogy az ellenséget nyakon szúrják vele.
A harcokban foglyul ejtetteket is csonttőrrel sebezték meg, de néha életben tartották őket a későbbi „kannibálvacsorára” – olvasható a tanulmányban.
A csonttőröket finoman kidolgozott faragások díszítették, ékszerként viselték a karjukra kötve, ahol egyébként szükség esetén kéznél is voltak. A harcosok úgy vélték, az embercsonttőr felruházza tulajdonosát annak az embernek az erejével, akinek a testéből halála után a fegyver alapanyagát kiemelték.
Borítókép: Új-Guineai harcos
Forrás: AFP/Nathaniel Dominy
