Így jut el először ember a Hold déli sarkára

Az út a Holdra

A NASA Orion űrhajója viszi a kozmonautákat 2025-ben a Hold körüli pályára és onnan vissza a Földre. Négy űrhajós lesz a floridai Kennedy Űrközpontból induló Space Launch System (SLS) tetején, amely elég erős rakéta ahhoz, hogy az Oriont, annak legénységét és készleteiket a Holdra vigye.

Először Föld körüli pályára indulnak, ahol rendszerellenőrzést és napelem-beállításokat hajtanak végre. Ezután az SLS propulziós fokozatának erőteljes lökése állítja az Oriont a Hold irányába.

A legénység több napon keresztül a Hold felé utazik, hogy elérje a Hold gravitációs mezőjét, s a szonda NRHO (near rectilinear halo orbit – közel egyenes vonalú haló-pálya) pályára áll. A NASA több száz lehetséges pályáról választotta ki az NRHO-t. Az NRHO szinte folyamatos kommunikációt biztosít a Földdel, s mivel gravitációs egyensúlyban van a Föld és a Hold között, ezen a pályán kevesebb üzemanyagra van szükség.

A jövőbeli küldetések során akarja a NASA összeállítani a Gateway Hold-űrállomást az NRHO-ban, hogy az Artemis küldetések központjaként szolgáljon.

A SpaceX Starshipjét választották leszállórendszernek, amely az űrhajósokat a holdpályán lévő Orionból a Hold felszínére és vissza juttatja.

Amint a legénység készen áll, két űrhajós felszáll a Starship-re, kettő pedig a Hold körüli pályán keringő Orionban marad.

A NASA a déli sark környezetét veszi célba. Az extrém körülmények ugyan hatalmas kihívást jelentenek, de a holdrégió egyedi jellemzői példátlan mélyűri tudományos felfedezéseket ígérnek. Fejlett technológiával, autonóm rendszerekkel a Starship a gondosan kiválasztott helyszín 100 méteres körzetében landol.

A Holdon

A holdatérés után a felszíni legénység első feladata a felkészülés lesz.

A Holdon töltött idő alatt az űrhajósok tudományos munkát végeznek, egy sor holdsétát hajtanak végre. Az Axiom Space fejlesztette űrruhák nagyobb mozgásteret és rugalmasságot biztosítanak nekik, hogy többet fedezzenek fel a tájból, mint a korábbi holdküldetések során.

Sétáik során az űrhajósok képeket és videókat készítenek, mintákat és egyéb adatokat gyűjtenek konkrét tudományos célok elérése érdekében.

A Hold déli sarkvidékéről nyíló kilátás nagyon másképp fog kinézni, mint a Hold egyenlítői régiójában az Apollo-küldetések során készült fotók. A Nap közvetlenül a horizont felett lebeg majd, hosszú, sötét árnyékokat vetve a terepre.

A hazaút

Amikor a felszíni expedíció befejeződik, a két űrhajós visszaindul az NRHO-ba a Starship fedélzetén, hogy újra találkozhassanak Orionban tartózkodó társaikkal. A dokkolás után a legénység legfeljebb öt napot tölt a pályán, mintákat szállítva a járművek között, és felkészülnek a visszaútra a Földre.

Amikor elérik az optimális NRHO kiindulási pontot, begyújtják az Orion hajtóműveit, eltolják az űreszközt a Hold mellett, és irányba állítják a Föld felé. Az űrszonda  11 ejtőernyőjével becsapódik a Csendes-óceánra, ahonnét az amerikai parti őrség és a haditengerészet hozza vissza.