2021.05.21. 12:33
De szép drágaság: kipróbáltuk a Xiaomi Mi 11 Ultrát
Mit tud a gyártó csúcsmodellje? Hatalmas a kamera, tűéles a kijelző, övé az év legmeredekebb kameraszigete – és mire számíthatunk az árban?
Forrás: Mediaworks
Ami az itt bemutatott Mi 11-es család Ultráján (már nem elég a gyártóknak a Pro, Ultra kell!) az első pillantásra felhívja magára a figyelmet: az
a hátlapi óriási kamerasziget.
Megszokhattuk már az egyre nagyobb méretű, a hátlapokból kiálló, mind több lencsét és érzékelőt magába foglaló kamerarendszereket, amelyektől vészesen imbolyognak a mobilok az asztalokon, de
a Mi 11 Ultra szigete már olyan hatalmas, hogy nem is tud billegni.
Mintha a Sony valahai nagy sikerű digitális fényképezőgépét, a Cyber-Shot-ot feltapasztották volna a Xiaomi nemrég bemutatott, másik csúcskészülékének, a Mi 11 Pro-nak a hátoldalára. (Ráadásul, a hasonlat kedvéért: a Mi 11 Ultrában is dolgoznak Sony szenzorok.)
Tehát a kameraszigetnek esze ágában sincs belesimulni a látványba, mint mondjuk a Samsung Galaxy S 21-esnek, hanem kifejezetten kihangsúlyozzák – a hátlap ágaskodik, hogy helyet adjon a három lencsének, amelyeknek köszönhetően rögvest el is nyerte az első helyet a DxOMark tesztportálon.
Ettől a kameraegyüttestől persze még billeghetne az Ultra is, mint a többi méretes mobil, de
a Xiaomi képes volt kiegészíteni az egész mutatványt egy ráadás 1,1 hüvelykes AMOLED kijelzővel,
ami aztán a lencsékkel együtt szabályosan beborította a mobil felső részét.
A hátlap tántorgásának kiküszöbölésén túl mire jó ez a megoldás?
Egyrészt az arccal lefelé lerakott telefon mutatja az órát, az akku állapotát, az értesítéseket, másrészt jól jön szelfi készítésekor:
a hátlapi főkamerával fotózhatjuk magunkat, míg a kis kijelzőn megjelenik a nézőkép is.
Vagyis a kis kijelző tud hasznos lenni, bár nélkülözhető. Csak pont az ilyen látványos megoldások azok, amelyektől az elkötelezett rajongó nagyon akarni fogja ezt a telefont. Meg a mutatós kerámia (!) hátlaptól, amit valószínűleg a kicsomagoláskor haladéktalanul az átlátszó tokba teszünk, mert még abban is úgy csúszik a tenyérben, mint a frissen fogott ponty.
És persze a kijelzőn is meghagyja a tulajdonosok többsége a gyári fóliát, hogy majd egyszer hibátlan kijelzővel tudja eladni. Így aztán csak a következő gazdája látja meg talán, milyen szép lenne fólia nélkül a kijelző maga.
Már ha első tulajként ki bírja fizetni a készülék árát.
A Xiaomi régen kilépett az „olcsó, de ahhoz képest teljesen jó” kategóriájából: ezt az igényt inkább azzal igyekszik a gyártó a kielégíteni, hogy a Samsunghoz hasonlóan az igen olcsótól a hihetetlen drágáig széthúzott palettát kínál.
Az Ultra a paletta utóbbi, boldogabb végén van:
a fáma félmillió fölötti összegről beszél,
amit a hivatalos hazai képviselet sem cáfolni, sem megerősíteni nem akar (tud). Ha végre elárulják az árát, közölni fogjuk.
Visszatérve a kamerákra: a főkamera 50 megapixeles Samsung, a szupernagylátószögű 48, az ötszörös optikai nagyítású telefotó szintén 48 megapixeles. Ha valaki nem akarná kihasználni a kis kijelző adta extra lehetőséget, s inkább a szelfikamerát használná – hát az is 20 megapixeles.
A megapixel-háborúnak az értelme a köznapi felhasználásban a vonalélesség és a nagy felbontásból (is) következő „felnagyíthatóságban” mutatkozik meg. Akár gyengébb, esti fényviszonyok közepette is lehet részletgazdag képeket lőni, amiket alaposan megvágva még bátran kiemelhetünk.
Videót meg 8K-ban lehet rögzíteni – csak legyen, ami meg is jeleníti.
A 120x-os nagyítás nyilván csak reklámszöveg, miként a versenytárs Samsung Galaxy S21 Ultra százszorosa is az: még álványról próbálkozva is nehéz értékelhető képet lőni vele.
Egyébként a mobil szoftvere azokat a jóságokat hozza, amiket akár a Mi 11-esben is lehet kedvelni, vagy bosszankodni rajta.
A készülék rendíthetetlenül makacs: nehéz feladat a gyári operációs rendszer MIUI felületétől eltérő, egyedi kezelőfelületet működtetni rajta. Kezdetben jól tűr más launchert, de aztán lassan lerázza magáról, ezt így találták ki, így működik jól.
A durcásan akaratos rendszer egyes feladatokat nem is akar azonnal végrehajtani, vár, csakugyan? – és tízről lassan visszaszámolva-kérdezve lehet csak Tovább-ot nyomni rajta. Néha jól jön, mikor mondjuk túl hamar kikukáznánk valami értékeset.
A zenéket, videókat pazarul játszó Harman Kardon hangzás – nekünk – a hagyományos telefonbeszélgetésekhez néha egyszerűen túl jó volt, a bőséges mély és magas hangok alkalmanként inkább megnehezítették a beszédértést.
Játékosoknak nagyon jó a mobil, mert a sok (12GB) jófajta memória, a piac leggyorsabb chipje remekül mozgatja a dolgokat – igaz, melegszik is erősen, egy idő után rásülhet a gamer ujja.
Remek a minden konkurenciáját lehagyó 1700 nites fénysűrűségű 6,81 hüvelykes, óriási kijelző, mert általa még erős napsütésben is jól látható minden. Felbontása WQHD+ (1440 x 3200 pixel) Super AMOLED, 120 Hz-es a képfrissítés, 480 Hz-es az érintésérzékenység, Dolby Vision és HDR 10+.
Megkockáztatjuk, hogy ma nincs ennél jobb kijelző.