Lehet egy rakás pénzt keresni úgy, hogy csak játszunk?

2019-ben a videojátékos piac minden korábbinál hatalmasabbra, 120 milliárd dollárosra, azaz közel 40 ezer milliárd forint nagyságúra duzzadt. Ez pedig azt jelenti, hogy ezzel az iparág bekerült a 10 legnagyobb szektor közé, magasan felülmúlva például a globális filmes tartalomgyártást.

Mindennek hátterében az áll, hogy ma már a különféle eszközök, számítógépek, okostelefonok és játékkonzolok milliárdok számára elérhetőek, és napi szinten több száz millióan játszanak velük világszinten.

Köztük ma már akadnak olyanok is, akik ebből meg tudnak élni, és nem is rosszul. Joggal merülhet fel a kérdés bárkiben, hogy mégis hogyan csinálják mindezt, és mennyit lehet ezzel keresni.

Ez nem játék, ez tartalomszolgáltatás

Valójában nem azért jár valakinek a pénz, mert játszik, hanem mert ezt mások távolról, másik számítógép, vagy telefon képernyője elől nyomon követik. Rengetegek vannak ugyanis, akik azzal töltik az idejüket, hogy másokat néznek az interneten keresztül, ahogyan azok játszanak, nagyjából úgy, mintha egy tévéműsort, vagy sportközvetítést bámulnának. Tehát valójában, aki ilyesmiből él, az egyfajta speciális tartalomszolgáltatást nyújt az erre szakosodott platformokon keresztül.

Mennyit lehet keresni?

Óriási eltérések vannak e téren, hiszen a bevétel számos tényezőtől függ. Az mindenesetre tény, hogy

az egyik legnagyobb névnek számító Tyler Blevinsnek volt olyan hónapja, amikor félmillió dollárt, azaz mintegy 160 millió forintot keresett, csak az online játékközvetítésből.

Ennyi persze neki sem jön mindig össze, de azért havi 100 000-200 000 dollárt simán meg tud keresni, de ő tényleg az abszolút csúcsot jelenti. Egy kevésbé népszerű, kevésbé jól menedzselt, de még mindig a felső ligában mozgó „játékközvetítő” 10 000 – 40 000 dollár (körülbelül 3,2 millió – 13 millió forint) körül kereshet havonta, ám ez még mindig csak egy szűk kör.

Sokkal többen, nagyjából százezren vannak világszerte, akik havi szinten nagyjából 1000-3000 dollárhoz jutnak hozzá ily módon (~ 330 000 – 1 000 000 forint), és milliók, akik ennél kevesebbet zsebelnek be, köztük a legtöbben havi 10-30 dollárt – írja az Origo.

Rengeteg feladat: ez egy szakma

Mivel az online játék közvetítés teljes mértékben számítógép-alapú megoldásokra épül, ezért pontosan mérhető, és látható, hogy kinek mennyi nézője van. Ha pedig valaki közönséget szeretne, annak épp úgy fel kell magát építenie, mint egy televíziós személyiségnek.

Tehát a sikerhez folyamatos interakcióra van szükség, szó szerint közvetítenie kell a játékát, mint egy sportriporternek, vagy olyan műsort kell adnia, mint egy hivatásos showmannek, stand up komikusnak. Valamint ma már általános az is, hogy a játékosok, az úgynevezett online streamerek külön kamerával magukat veszik, és a képernyő egyik sarkában az arcuk is látható, így téve személyesebbé az élményt.

Mindez persze azt is jelenti, hogy oda kell figyelniük arra, hogy hogyan néznek ki, nem lehetnek ápolatlanok, normálisan kell beszélniük, és be kell tartani különféle szabályokat, ellenkező esetben a szolgáltató villámgyorsan tilthatja őket.

Például

nem mutathatnak pornográf tartalmat, illetve nem népszerűsíthetik a kábítószereket, és az alkoholfogyasztást sem.

Emellett a streamernek állandóan figyelnie kell a nézők visszajelzéseit, ezért a legtöbb esetben egy külön monitort vagy képernyőt csak erre a feladatra tartanak fenn. Valamint természetesen ezekre az észrevételekre szóban vagy írásban reagálniuk kell, azaz titkári, kapcsolattartói feladatokat is el kell látniuk.

Az már csak a hab a tortán, hogy mindehhez meg is kell teremteniük a technikai hátteret, azaz össze kell állítaniuk egy komplex, a játékra, illetve a közvetítésre szolgáló gépet, kamerát, mikrofont, és különféle egyéb kiegészítőket tartalmazó komplex rendszert is. Valamint tudniuk kell kezelni, és irányítani a közvetítésre szolgáló specializált alkalmazásokat is, ez pedig azt jelenti, hogy különféle, legalább alapszintű technikai-szoftveres ismereteket el kell sajátítaniuk.

Mennyit kell ezért dolgozni?

Ebből is látszik, hogy ez nem pusztán annyiból áll, hogy valaki bekapcsolja a gépét vagy a telefonját, és játszogat. Az online játék streaming mára rendes szakmává vált, ahol a közvetítőnek egyszerre kell ügyes játékosnak, karizmatikusnak, kitartónak lennie úgy, hogy közben folyamatosan képezi magát, tartja a kapcsolatot a nézőivel, és állandóan azt nézi, hogy mi a divat, mi a trend, hiszen fenn kell tartania az érdeklődést. Emellett természetesen menedzselnie is kell magát, tartania kapcsolatot a potenciális üzleti partnerekkel. Aki ebből él, az napi szinten átlagosan 8-10 órát foglalkozik ezzel, tehát gyakorlatilag ugyanazt csinálja, mint egy „rendes” munkahelyen.

Csakhogy itt nincs szabadság, nincs pihenés, nincs lazsálás, mert aki eltűnik, azt hamar elfelejtik.

Könnyű kiesni a pixisből, visszakapaszkodni pedig iszonyú kemény feladat, hiszen mindenkinek a nyakában ott lihegnek a trónkövetelők, akik el akarják szipkázni a fogyasztókat, azaz a nézőket.

Miből lesz a pénz?

Többféle forrásból is folyhatnak be pénzek az online játék streamerekhez. A legegyszerűbb, s leggyakoribb formula, mikor a nézők honorálják a közvetítés közben a produkciót. Nagyon jól bejáratott rendszerek vannak, amelyek segítségével akár fél-egy eurókat/dollárokat is egyszerűen lehet ily módon „adományozni”. Ez elsőre talán nem tűnik soknak, de ha valakit kétszázezren néznek, és közülük csak húszezer ember utal egy este egy dollárt vagy eurót, az már eléggé tekintélyes összeg.

Emellett vannak, akik már olyan státuszban vannak, hogy konkrétan pénzt kérhetnek a jogért, hogy nézhessék őket, vagy némi pénzért cserébe exkluzív tartalmakat kínálnak. Ugyanúgy lehet rájuk előfizetni, mint mondjuk a Netflixre, csak itt az ember nem sorozatokat és filmeket kap cserébe, hanem nézhet valakit, aki nyomja a show-t a játéka közben.

És persze nem feledkezhetünk meg a klasszikus, reklámokból származó bevételforrásról. Aki népszerű, azt bizony tömik a cégek, hogy az ő gépükön, az ő egerükkel, az ő székükben és ruhájukban játsszon, miközben milliók látják a videóit. Ez a dolog teljesen nyíltan megy, olyannyira, hogy jobb helyeken fel is kell tüntetni, ha szponzorált a tartalom.

Hol lehet őket látni?

Az online játék közvetítők nem a megszokott televíziós csatornákon tűnnek fel, hanem a tevékenységük direkt e célra fejlesztett alkalmazásokon, illetve webolalakon keresztül érhető el.

A Twitch és a Mixer a két legnagyobb online gamer platform, ahol nagyon egyszerűen fel lehet iratkozni különféle játékosokra, közvetítőkre, akik folyamatosan reklámozzák magukat, jelzik, hogy mikor kezdődik az élő adásuk. Ezeknél az alkalmazásoknál kiemelt figyelmet fordítottak a kapcsolattartási módszerekre is, valamint a régi videókat is meg lehet tekinteni, illetve különféle kulcsszavak révén bármilyen tartalom könnyen megkereshető.

Tehát, ha valaki például valamilyen focis programra vágyik, azaz azt szeretné nézni, ahogy valaki más egy futballjátékkal játszik, annak elég beírnia azt, hogy „football” vagy „FIFA”, és máris válogathat a töméntelen élő adás vagy konzerv anyag közül.

Egy ideje már a YouTube, azaz a videómegosztó mögött álló Google is próbál betörni erre a területre több-kevesebb sikerrel.

De hogy ez milyen kemény dió is, azt tökéletesen mutatja, hogy

a Gaming névre keresztelt dedikált alkalmazásuk (és egyben szolgáltatásuk) végül elbukott.

Mellettük egy másik nagy cápa, a Facebook is teljes erőbedobással próbálkozik, hogy meghódítsa e területet. A milliárdnyi felhasználóval büszkélkedhető nagy amerikai cég mostanában indítja el kifejezetten a játék közvetítésre optimalizált rendszerét, amelyen keresztül nagyon egyszerűen érhető el rengeteg ember, és minden érintett eddig nagyon kedvezően nyilatkozott róla.

Ez lesz a jövő?

Az már biztosra vehető, hogy a jövőben az ilyen típusú online szórakoztató szolgáltatások még komolyabb szerepet játszanak majd, mint ma, pedig a szerepük már most is óriási. Ezzel párhuzamosan persze a hagyományos televíziózás súlya csökkenni fog.

Az internetes játékközvetítés mindenesetre bebizonyította, hogy bárkiből lehet sztár, nem kell végigjárni a szamárlétrát, nem kell hozzá csilivili méregdrága stúdió, csak tehetség, kitartás és – elképesztő munkabírás.

Borítóképünk illusztráció