Nem jött össze a szép búcsú a Kék Tigriseknek

A mérkőzés elején a Kék Tigrisek tűntek idegesebbnek. A játékuk is kapkodóbb volt. Ezt eladott labdák, rontott lövések jelezték. Aztán a hibák „átcsúsztak” a másik térfélre is, mert a csurgóiak is sokat kezdtek rontani. Éppen ezért hullámzó volt a mérkőzés, amelyben a küzdő felek fej-fej mellett haladtak.

A fordulást követően két eladott labdával és két Székely védéssel kezdődött a második játékrész. Ezután a hazaiak rontott, a vendégek védett lövéssel „jelentkeztek”. Ezért a szépszámú Tatabánya-drukker nagy ovációval fogadta, hogy Maras megtörte a gólcsendet, és a Bányász elérte 16. találatát. Ekkor úgy tűnt, a Djukics-legénység magához tudja ragadni a találkozó irányítását, de a szívós házigazdák ezt nem nagyon szerették volna, különösen, hogy emberelőnybe is kerültek. Emberhátrányban pedig még két büntetőt is ítéltek a somogyországiak javára, és máris döntetlen lett az állás.

Saját magukat "verték meg" a Kék Tigrisek

A második félidő derekán aztán, egygólos tatabányai vezetésnél, Ancsinék is emberfórba kerültek. Ennek lejárta után viszont ismét vendégektől állítottak ki játékost a bírók. Ez is azt mutatta, hogy egy igazi presztízs csatát láthatnak a szurkolók. Az utolsó tíz percre aztán még egyszer nekigyürkőztek a csapatok, ám ekkor már három-négygólos előnye volt a Djukics-csapatnak. De a vendégek mindent elkövettek, hogy megnehezítsék a saját dolgukat, ugyanis, időkérés után mindjárt hibáztak, és egy kétperces kiállítást is összeszedtek. Végül pedig hétméteresből sikerült a hazaiaknak egyenlíteniük, ezzel pontot rabolva a bronzérmes gárdától.

Sibalin Jakab, a Tatabánya edzője: – Végig mi uraltuk a mérkőzést. Pontosabban ötvenkilenc perc ötvenöt másodpercig. Ez az eredmény a hazaiakra nézve hízelgő. Sajnálom, hogy nem tudtunk győzelemmel búcsúzni, de legalább nem is vesztettünk.