Európa-nap

Kétszer kettő csak néha öt, egy-egy nagy közösség mindennapi nyelve alapjaiban nem sokat vagy csak nagyon lassan változik. A történelem tanítása, számonkérése egy másik világ. Ma ünnepeljük, köszöntjük, üdvözöljük, esetleg ajánljuk sokak figyelmébe az Európa-napot, amely az európai béke és egység fontosságára hívja fel a figyelmet. Hetvennégy évvel ezelőtt az akkori francia külügyminiszter ezen a napon adta közre javaslatát. Új politikai együttműködést kért az európaiaktól, hogy a kontinens országai között soha többet ne robbanjon ki háború. Az elemzők ezt a nyilatkozatot tekintik az Európai Unió megszületéséhez vezető út első lépésének. Mint sok nagy gondolat mögött, itt is ott volt a képben a gyakorlat, a gazdaság. Az első nemzetek feletti európai intézmény, az Európai Szén- és Acélközösség alapító tagországai vállalták, hogy szén- és acéltermelésüket egy közös főhatóság alá rendelik. A csatlakozás ajtaját nyitva hagyták. Létrejött az Európai Unió, amelynek hazánk húsz éve tagja. És ha már május 9. Ma van a II. világháború véget érésének emléknapja. Több országban a győzelem napjaként ünneplik. Máshol ezen elnevezéssel más háborújuk sikerét, hazájuk függetlenné válását köszöntik nagyon lelkesen.

A tények maradnak. A történelemkönyvek néha változnak.