Ballagás és érettségi: nem most dől el az egész életed!

Néhány diáktársunknak könnybe lábadt akkor a szeme, főleg azok után, hogy a közös fényképek elkészültek, hisz lényegében akkor voltunk így utoljára együtt. No de elszaladt pár év, és amikor újra daloló diákok lépnek ki az iskolák ajtajain, akkor mindig egy kicsit elfog a nosztalgia érzése. Mit gondoltunk akkor a nagybetűs életről? Egyik osztálytársam egyszer fennhangon megjegyezte: „megnézzük majd tíz év múlva, hogy ki jár Trabanttal…”, utalva arra, hogy nem feltétlen a jó tanulókra, hanem a talpraesettebbekre várhat esetleg nagyobb karrier. 

Az NDK-s csodák annyira kikoptak az utakról, hogy tudomásom szerint a volt osztályomból senki sem rója a kilométereket Trabanttal, de csak az egy-két évente megszervezett osztálytalálkozókon tudjuk meg igazán, hogy kivel mi történt azóta. Lehetőségek jöttek és mentek, többen nem az eredeti elképzeléseiknek megfelelő irányban tanultak tovább, de ez így van rendjén, a terveket sokszor átírja az élet. Lehet álmodozni mindenféle remek pozícióról, de a jó érettségi eredmények mellett a kapcsolatokra és némi szerencsére is szükség van ahhoz, hogy mindez beteljesüljön. 

Ezért sem probléma, ha valaki 18 évesen nem tudja, mi szeretne lenni. A sors majd megfelelő irányba terel mindenkit.