Végső búcsút vettek a rédeiek szeretett lelkészüktől, Bátky Miklóstól

Bátky Miklós 1943-ban született Budapesten. A Budapesti Református Teológiai Akadémiára pályamódosítóként, Isten egyértelmű kijelentésének engedelmeskedve, 1966 elején jelentkezett, s ott kapta meg 1971-ben a lelkészi oklevelét. Lelkészszentelésben parókus lelkészként 1977-ben részesült Balatonfüreden. 
Megválasztott lelkészként szolgált Tápszentmiklóson és Győrben, majd 1984-től nyugdíjba vonulásáig Rédén. 1990 őszén a Tatai egyházmegye esperesévé választotta, ezt a szolgálatot 2 cikluson át, 2002 decemberéig végezte. 

Volt egyházmegyei és kerületi diakóniai előadó, számvizsgáló, egyházmegyei tanácsbíró, egyházkerületi társadalmi missziói előadó, zsinati bíró. Részt vett a Magyar Református Világszövetség és a Magyar Református Egyetemes Tanácskozó Zsinat munkájában, odaadóan szolgált a Református Iszákosmentő Misszióban. Szervezte és vezette a Tatai Református Egyházmegye balatonfüredi hitmélyítő konferenciáit és a kerületi nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek konferenciáját. 
Nyugdíjasként is vallotta: „Ahová hívnak (vagy küldenek), megyek helyettesíteni, evangelizálni, szükség esetén „a békéltetés szolgálatát” (2Kor5,18) végezni”. Szolgálatait 2007-ben Réde képviselő-testülete díszpolgári címmel, 2009-ben a Dunántúli Református Egyházkerület Pro Pannonia Reformata díjjal ismerte el. 

Az úrasztala előtt felravatalozott koporsónál, ahogy arról a Dunántúli Református Egyházkerület beszámolt, Steinbach József püspök visszaemlékezett Bátky Miklós Isten szolgálatában végzett életére is. Csak a hivatalából vonult nyugdíjba, nem a szolgálatából – idézte fel a püspök – hiszen nyugdíjasként is mindig lehetett rá számítani. Hozzátette, hogy esperes úr életéért hálát adva meg kell köszönni Istennek a szolgálatban is mindig hűséges családját, mindenekelőtt feleségét, Szabó Anna Erzsébetet, 54 évig tartó közös házasságát, hat gyermekét, akik közül ketten lelkipásztorok lettek, több mint húsz unokáját.