Két temetése volt, de a szíve azóta sincs meg

II. Rákóczi Ferenc utolsó útja címmel tartott előadást az oroszlányi Rákóczi Szövetség nemrégiben. Az eseményen Árva Ferenc földrajz-történelem szakos tanár tartott vetítettképes előadást a vezérlő fejedelem hazatérésének és újratemetésének 115. évfordulója tiszteletére a Kölcsey-központ kiállítótermében.

A prezentáció a gyászos nappal, Rákóczi halálának napjával – 1735. április 8. – kezdődött, majd elemezte első temetését. A fejedelemnek a végrendelete alapján az volt a kérése, hogy édesanyja mellé temessék Konstantinápolyban, a Szent Benedek jezsuita templomba. Szívét pedig a Párizs melletti Grosbois kamalduli szerzeteseknek küldjék el.

A kamalduliak a XVIII. század második felében elfogytak, a kolostor magántulajdonba került, majd kifosztották. A francia forradalom zűrzavaros napjaiban a bebalzsamozott szív örökre eltűnt. A szívet azóta is kutatják, német és magyar történészek (például Köpeczi Béla) is, de hiába. A hamvak hazahozatalának gondolata már a reformkorban megjelent, politikai okokból azonban az 1870-es évekig nem kerülhetett szóba.

Az újratemetés helyszíneként végül Kassát választották, hiszen a kuruc mozgalom központja, Rákóczi kedvelt városa volt, ráadásul itt nyugodott édesapja, I. Rákóczi Ferenc és nagyanyja Báthori Zsófia. Szerte az országban, különösen a Rákóczi-kultuszhoz kötődő településeken emlékmáglyák, úgynevezett Rákóczi-tüzek gyúltak. Október 29-én reggelre ért a különvonat a Felvidékre. A temetést még aznap megtartották a kassai dómban.