Szavazás pusztán: ágy a fülke mellett

 Nyergesújfalun Amikor a római katolikus templom harangjai délben megszólaltak, a templomtól szinte karnyújtásnyira lévő városházán az Adolf Józsefné vezetésével működő helyi választási iroda öttagú csapata egy dolgot biztosan tudott vasárnap. Rövidesen megérkezik az ebéd. Bejelentés nem érkezett hozzájuk semmilyen gondról tizenkét óráig.

Nem a városi választási központ volt az első helyszín, ahova egy helyi vendéglátós cég kihozta a menüt. A Felszabadulás téri óvodában ülhettek át először egy másik asztalhoz a szavazatszedő bizottság tagjai a hét választói körben. A kínálat mindenütt egyforma volt: sertéspörkölt galuskával, savanyúsággal, aztán jöhetett a palacsinta. A csoportok vacsorája sem volt túlságosan fantáziadús. Virsli mustárral.

Esztergomban a József Attila iskola környékén nyugodtan érkeztek a választók, mint hallottuk, a szokásos részvétel, beszélgetések  a jövőről, kiegyensúlyozott emberek. Itt a városi négyes, ötös, hatos, hetes választókörzet lakossága szavazhat. Részletekről szólni nem nagyon akart senki, az érezhető, volt hogy egyfajta bizakodás sugárzik az emberek mondataiból, minden féle politikai hitvallás kifejezése nélkül. Komolyan veszik a hozzászólás és beleszólás lehetőségét.

Tumultus nincs, sorok sem nagyon alakultak ki; sokan jöttek minden korosztályból. Volt, aki idősebb szüleit kísérte el és a kisebb gyerekek is, sokszor babakocsiban, itt vannak-voltak, együtt fiatal apjukkal, édesanyjukkal. A választási bizottsághoz semmi rendkívüli nem futott be; a „papírügyek” rendben voltak, sehol semmi félreértés, a fülke magányában határozottan és magabiztosan döntöttek a választók az ország a jövőjéről.

Szentgyörgypuszta azért jócskán messze van Környétől, de el sem téveszthettük a második választókerületben ötös számmal jelölt szavazókört: egy aprócska épületben várták a választópolgárokat. Timmer Edénét éppen borítékkal a kezében találtuk.

Ő egyébként szentgyörgyi tagként egyedül képviselte a pusztaiakat a szavazatszámláló bizottságban. Elmesélte: ők hét éve költöztek ki ide egy tatabányai panelből, nagyobb lakást kerestek, mert a nagymamát is magukhoz vették, és a városban egy három-négy szobás lakást nem tudtak volna megfizetni.

– Ötvenhárom ház van itt, kilencvanhat felnőtt és körülbelül húsz gyerek. Jól érezzük itt magunkat. Svétecz László az önkormányzat felé a kapcsolattartónk, de ő nem itt él. Szeretnénk egy pusztán lakót, aki csak minket képvisel, megvan rá az esélyünk. Várjuk a szennyvízet, útfelújítást, ígértet kaptunk egy játszótérre és villanyhálózatra – mondta Timler Edéné.

Együtt a család

Közösen érkeztek szavazni gyermekeikkel Szőke Lajosék, igaz, már mindannyiuknak külön élnek. – Összetartunk – magyarázta az édesanya, majd azért picit helyesbít a létszámmal kapcsolatban, mert Attilán és Piroskán kívül egy másik lánya, Szűcs Sándorné is itt lakik, de később voksol. A család már a hatvanas évektől szentgyörgypusztai, s Attila szerint aki itt nőtt fel, nem vágyódik máshova.

A következő szentgyörgyi az urnánál Nagy Veronika. – Mi is Tatabányáról jöttünk ki ide lakni. Itt csend van és nincsen messze a várostól. Ma reggel felkeltem, otthon mindent elrendeztem, megy a mosógép, az ebéd a tűzhelyen, így eljöttem szavazni – mesélte az épület előtt.

A szentgyörgypusztai szavazókör a régi téesz irodában kapott helyett. Erre még ma is utal néhány „relikvia”, például egy serleg, rajta a felirat: Megyei Mezőgazdasági Díj, Tata, 1956. augusztus 20. Ma gyógyszerfelíró-helyként használják az épületet, a szavazófülke mellett egy ágy látható. A bizottság a váróban foglalt helyet.